"A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója." - Stephen Hawking
A kozmológusok szeretnek túlzásokba esni, talán könnyebb az elméleteiket szenzációs felfedezésként eladni, vagy a popkultúra részévé tenni hangzatos kifejezések megalkotásával. A "mindenség elmélete" nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint az energia minden formáját egyetlen kölcsönhatásra visszavezetni. A fogalom leginkább a Stephen Hawkingról készült életrajzi film címeként lehet ismerős, ami nem véletlen, hiszen ő volt az, aki sokat tett a mindenség elméletének megalkotásáért, miközben szvsz. teljesen tévútra vitte a kozmológia elméletét.
Itt szeretnék kicsit megállni, és a Hawking idézetet magamra venni, mivel mindaz, ami e blogban az energiatér-elméletről olvasható, csakis a saját agymenésem terméke, egyetlen alapja a saját logikám. Ezzel szemben Hawking elismert elméleti fizikus volt, korunk talán legismertebb tudósa, tudóstársaival rendszeresen megvitatta elképzeléseit, elméletei igazolására milliárd dolláros projektek indultak, és az uralkodó kozmológiai modell leginkább az ő elképzelésein alapul, vagyis messzebb vagyok tőle, mint Makó Jeruzsálemtől, mégis él bennem a remény, hogy az energiatér-elmélettel sikerül az általa vágyott mindenség elméletét megalkotni. Mi ez, ha nem a tudás illúziója, amitől Hawking óva intett mindenkit. És akkor mégis miben bízhatok? Abban, hogy ez az elmélet még soha nem hagyott cserben egyetlen kozmológiai problémánál sem.
Az energiatér-elmélet alapján érdemes megvizsgálni az energia- és anyagmegmaradás lényegét, valamint a tömeg-energia ekvivalencia okát is. A modern fizika a speciális relativitás-elmélet alapjaként tekint az energiamegmaradásra, mely szerint zárt rendszerek teljes energiája állandó. Az anyag- vagy más néven tömegmegmaradást az energia-megmaradás részének tekintik, amivel az anyagmegmaradás korlátját (vagyis, hogy az anyag tömege nem változhat) fel tudták oldani azzal, hogy figyelembe vették az anyagból felszabaduló energia tömegét is. Ezzel azonban egy újabb problémát teremtettek, mivel így az anyag nyugalmi tömege mellett figyelembe kell venni annak mozgási energiáját is. Így született a híres képlet, mely szerint az anyag E nyugalmi energiája megegyezik az m nyugalmi tömeg és a c fénysebesség négyzetének szorzatával: E = mc².
Az energiatér-elmélet sokkal egyszerűbben oldja fel ezt a problémát. Abból indul ki, hogy a világegyetem energiája örök és végtelen, így az idő nem is létezik benne. Tulajdonképpen ezzel feleslegessé teszi az idő fogalmát, így a mozgási energiát kizárólag az anyagi világra korlátozza, mivel az anyagot végesnek és folyamatosan változónak tekinti. Éppen ezért az anyagnak nem lehet nyugalmi állapota, amit a kvantummechanika is megerősít, és a vákuumot tekinti a legalacsonyabb szintű energiaállapotnak. Ez megegyezik az energiatér-elmélettel, ami a tér vákuum-állapotát tekinti az energia nyugalmi állapotának. Ebből az állapotából külső erő hatására mozdulhat ki, mint a tér anomáliái, pl. a kozmikus húrok, ami véleményem szerint a ma ősrobbanásnak tartott nagyarányú anyagkeletkezést beindította, vagy a tér hullámzása, a vákuumfluktuáció, ami folyamatosan hoz létre szubatomi részecskéket, gerjeszti és anyaggá alakítja a nyugalmi energiát. Vagyis az anyag az energia egy más állapota, egy stabil szerkezetű energiacsomó, de ebben az állapotában már van mozgási energiája, vagyis értelmezhető az idő fogalma. A kvantummechanika azonban a vákuum anyaggá alakulását elveti, mivel ellentmond az entrópianövekedés elvének.
Az anyagban megkötött energia folyamatosan próbál szabadulni az energiacsomóból, de annak stabil szerkezete ezt bizonyos ideig vagy a legstabilabb elemeknél külső energia nélkül nem teszi lehetővé. Ilyenkor az anyag bomlását többek között a fekete lyukak segítik. Hawking sokat foglalkozott a fekete lyukak kérdésével, és saját tiszta modelljét revidiálva úgy gondolta, hogy a feketetest-sugárzás révén a fekete lyukak eseményhorizontja környezetében az anyag "párolog", így a fekete lyuk energiát és tömeget veszít, de ezt eddig nem sikerült bizonyítani.
Véleményem szerint a galaxismagokban lévő fekete lyukak sugárzásának más okai vannak. A nagy sűrűségű, gyorsan forgó tömeg az akkréciós korongban lévő anyag bomlását erősíti, miközben energia szabadul fel. Az atommag körüli elektronok az atommagok és a környező energiatér közötti kapcsolatot biztosítják, ahol az energiahiányos tér negatív töltésű kisüléseit érzékeljük elektronként. Ezek az atommagok körül elektronhéjakat alkotnak, ami a térháló szerkezete szerint épül fel. A fekete lyuk környezetében az anyag felizzik, plazmaállapotba kerül, ilyenkor részben vagy egészben ledobja magáról ezt az energia(elektron)burkot, ami energia-felszabadulással jár. Az energia-felszabaduláshoz hozzájárul még a neutronok bomlása is, ami részben a magas hő hatására az akkréciós koronogban, részben a hatalmas nyomás hatására fekete lyuk belső rétegében zajlik. Energia felszabadulást figyeltek meg a fekete lyukak pólusainál is, ahol nagyenergiájú sugárzást és velük együtt szubatomi részecskéket lövell ki. Valószínűleg ez a fekete lyuk magjában lévő protonok belső szerkezeti összeroppanása során felszabaduló energiához köthető.
A fentiek alapján azt gondolom, a fekete lyuk a fényt nem elnyeli, majd elpárologtatja, ahogyan azt Hawking elképzelte, hanem tömegének növekedése révén egyre sűrűbbé válik, ezáltal az anyag atomi szerkezete fokozatosan összeroskad, a fekete lyuk a térközök maradék térenergiáját is kiszorítja magából, amíg a kvarkokban lévő energia ki nem merevedik, ezzel elérve a maximális anyagsűrűséget. Az anyag sűrűsödésének első fázisa az elektronok elvesztése, majd a neutronok bomlanak, végül a protonból kiszorulnak a gluonok, és csak a kimerevedett kvarkok maradnak.
