Ockham borotvája egy filozófiai elv, amely szerint az adott jelenséget egyformán jól leíró két magyarázat közül azt érdemes választani, amelyik az egyszerűbb. Vegyük akkor az ősrobbanás-elméletet és az energiatér-elméletet, mivel mindkettő a világegyetem kialakulására próbál magyarázatot találni. A kettő között van egy óriási különbség, az egyik a tudományos körökben évtizedek óta uralkodó nézet, amelynek tudósok sokasága szentelte a karrierjét, milliárdokat költöttek olyan eszközökre, melyektől az elmélet igazolását remélték, és mégse jutottak semmire, de a józan ész is tiltakozik az ellen, hogy a semmiből keletkezzen minden. És akkor ott az energiatér-elmélet, ami bekattant az agyamba úgy tíz évvel ezelőtt, amitől a dolgok a helyükre kerültek, és azóta bosszankodok azon, hogy mások miért nem látják meg azt, ami ennyire egyszerű? Ennek talán az anyagközpontú gondolkodás lehet az oka. Ha átállnánk egy energiaközpontú fizikára, a kvantummechanika valószínűségi jellege, vagy a sötét anyag, a sötét energia és a gravitáció is egyből érthető lenne.

És hogy mi is ez az energiatér? Induljunk ki egy olyan feltételezésből, hogy az általunk ismert univerzum anyaga és maga a tér nem egy szingularitásból jött létre, hanem a tér anyag nélkül is létezne tökéletes vákuumként. De akkor kell lennie valaminek, ami ezt a teret szétfeszíti, és ez szerintem az univerzum örök és végtelen energiájának nyugalmi állapota. Ennek az energiatérnek az anomáliái mentén jön létre az anyag az energia sűrűsödéséből. Ezek kozmikus méretű anyagkeletkezéssel járhatnak, és valószínűleg egy ilyet tartunk ma ősrobbanásnak, és ez okozhatja az univerzum anyagának csomós-szálas térbeli szerkezetét is. Ahol létrejön anyag, ami tulajdonképpen egy stabil szerkezetű energiacsomó, ott a környező tér energiahiányos lesz, ami az anyag körüli energiateret az anyag felé húzza, így a tér torzulását okozza. Minél nagyobb az anyag tömege, vagyis a benne sűrűsödő energia mennyisége, annál nagyobb ez a torzulás, ami a környező energiatér egységeinek megnyúlásával jár, ezért a gravitáció nem más, mint az anyag körüli energiatér kiegyenlítődési kényszere. Így azt is megértjük, miért görbült a tér nagytömegű anyag környezetében.

A végtelen energiatérben keletkező anyag viszont véges és folyton változó, így a benne lévő energia folyamatosan, vagy valamilyen esemény kapcsán, de visszajut az energiatérbe. Az így visszakerülő energia beolvad az anyag körüli térbe, csökkentve annak torzulását, így gravitációs hatását, de mozgási energiája hullámot gerjesztve továbbterjed az energiatérben mindaddig, amíg valamilyen akadályba nem ütközik. Ezt nevezzük elektromágneses hullámnak, ami az anyagból felszabaduló energiaegység mozgási energiájának információja. Ezzel a sötét anyag és a sötét energia rejtélye is megoldódna, mivel a sötét anyag gravitációs hatása a homogén és izotróp, ezért számunkra láthatatlan energiatér tömegének a hatása, míg a sötét energia maga az energiatér, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a vákuumtér energiája.

És akkor mi van a termodinamika második törvényével, ami kimondja, hogy zárt rendszer entrópiája soha nem csökkenhet? Ha az energiatér örök idők óta létezik, elvileg lehetett legalább egy olyan pillanat, amikor nem marad benne anyag, így minden energia nyugalmi állapotba jut, vagyis létrejön a tökéletes vákuumtér. Innen pedig nem lenne visszaút az anyagi világba, ha csak nincs egy külső erő, vagy isteni szikra, ami megtöri a teret, vagy létrehoz egy hullámot, ezzel beindítva az anyagkeletkezést.