A különböző inflációs modellek közül számomra Andrej Linde elmélete adja a felfúvódó világegyetem legtisztább leírását, de talán túl könnyen engedett a divatos multiverzum elméletek csábításának, melyek megengedőbbek a korai inflációs elméletek legnagyobb problémájával szemben. A multiverzum elméletekben ugyanis teljesen különböző fizikai törvények is érvényesülhetnek az egyes univerzumokban, míg a felfúvódásos elméletben a buborékoknak egy egységes világegyetemet kell alkotniuk. Nehéz megmagyarázni, ha nagyszámú, térben és időben egymástól független, eltérő erősségű robbanás következik be, az hogyan eredményezhet egységes világegyetemet, és miért nem érzékeljük a többi robbanás hatását a saját buborékunkban?

Véleményem szerint az eredeti elképzelés a nyerő, csak pont fordítva, mint Linde gondolta. Az energiatér-elmélet egy örök és végtelen vákuumtérből indul ki. Ha ebben a térben beindul az anyagképződés, pl. egy tértörés, egy ún. kozmikus húr hatására, akkor ez a környező energiatérből vonja el az anyagba sűrűsödő energia teljes mennyiségét, vagyis az új anyag összehúzza a teret, és ahogy az anyag visszaalakul energiává, az visszajut az energiatérbe. Az általunk ismert és megfigyelt világegyetem ebben a szakaszban van, vagyis jóval nagyobb az anyag bomlásából eredő energiafelszabadulás, mint az új anyag képződése, és ez tűnhet úgy, mintha a tér növekedne az anyag körül. És az sem valószínű, hogy a mindenütt azonos fizikai törvények, az egységes térszerkezet és az anyageloszlás a nagyszámú robbanás kiegyenlítődésének, vagy az Alan Guth által hangoztatott sérült szimmetriájú térrészek összeolvadásának az eredménye, sokkal valószínűbb, hogy a mindenütt egységes kiindulási alap, a végtelen energiatér következménye. 

Az inflációs elméletekben a tér az anyag közötti távolság növekedésével növekszik, de ha a rendszer összenergiája nem változhat, akkor csak a kihülés biztosíthat ehhez plusz energiát, ami rövid időn belül a rendszer korlátjává válik. És ebben az esetben miért nem növekszik maga az anyag is? Itt egyszerűen átveszik a négy alapvető erő, a gravitáció, az elektromágneses, az erős és gyenge kölcsönhatás befolyását anélkül, hogy ezen erőhatások okát megoldaná az elmélet. Ha viszont az energiatér-elméletből indulnánk ki, ott az energia anyagból való felszabadulása biztosítja ezt az energiát, vagyis a rendszer összenergiája változatlan, az anyag méretét és szerkezetét (vagyis az erős és gyenge kölcsönhatást) az anyag körüli energiatér szerkezete biztosítja, ahogy a gravitáció is az anyag körüli térből hiányzó energia miatt torzult energiatér kiegyenlítődési kényszere, és az elektromágneses hatásért is az energia anyagból való felszabadulása felelős, mivel amikor elnyelődik az anyag körüli energiatérben, a sugárzás intenzitásának megfelelő hullámot gerjeszt benne, ezzel átadva az energia információját az energiatérnek.

 És akkor ott van még a különböző tágulási modellek megoldásához használt sötét energia és sötét anyag rejtélye. Az energiatér-elméletben ez a rendszer kiindulási alapja, vagyis hogy a teret az energia feszíti szét, ez a keresett sötét energia, és a térnek így van tömege is, ami nem más, mint a benne lévő energia tömege, vagyis maga a keresett sötét anyag.