"Latiatuc feleym ʒumtuchel mic vogmuc. ýſa pur eſ chomuv uogmuc." (Halotti beszéd és könyörgés)
Az utóbbi időben a tízéves kisfiam többször megkérdezte, igaz-e, hogy csillagporból vagyunk? Erre minden alkalommal azt feleltem neki, hogy igaz, de láttam a szemében, hogy csalódást okozok a válaszommal. Talán a gyermeki lélek az életet sokkal misztikusabbnak tartja a pornál, még ha a hétköznapi gondolkodásunknak ez a tudás ősidők óta része is.
A vallások kozmológiai magyarázatai nem álltak olyan messze a mindenkori tudományos elképzelésektől, mint elsőre gondolnánk. A napisten (az éltető energia) kultusza, a teremtő fogalma, a világegyetem egységes fizikai jellemzői, az anyagi világ körforgása része a legtöbb vallás kozmológiai elképzelésének, ezeket legtöbbször szimbólumokkal teszik a hívek számára érthetővé és befogadhatóvá. Éppen ezért soha nem néztem ezekre úgy, mint mesékre, inkább próbáltam a szimbólumok mögötti tudományos tartalmat keresni és megérteni. Persze a vallások igyekeznek szilárd alapokon állni, így dogmatikusan szemlélik az új tudományos eredményeket, és csak akkor fogadják el azokat, amikor minden kétséget kizáróan bebizonyosodik a helyességük. A múltban ennek a megközelítésnek több újító tudós is áldozatul esett, de a tudomány is hasonló módon viszonyul az újítókhoz, legtöbbször a tudóstársak megvetése és a kiközösítés vár rájuk.
Izgalmas kérdés, vajon pl. a szcientológiai egyház vagy a titkos társaságok mennyivel adnak több tudást tagjaiknak, mint a hétköznapi vallások, vagy a tudományos ismeretterjesztés? Nézzünk pár gondolatot az elképzeléseikből!
A szcientológia kozmológiája, antropológiája, etikai rendszere és módszerei című művet a Lille-i egyetem vallásszociológia professzora, Régis Dericquebourg írta, melyben a következőket olvashatjuk:
"Az alapító, L. Ron Hubbard (1911–1986) az őslelkek tézisét frissíti fel. Azt állítja, hogy már az univerzum születését megelőzően léteztek lelkek, amelyeket ő thetánoknak nevez. Ezek anyagtalan, tömeg nélküli lények voltak, időbeli korlátok és térbeli elhelyezkedés nélkül, mindentudó, korlátlan hatalmú, elpusztíthatatlan, halhatatlan és bárminek a létrehozására képes lények. Ezek a megfoghatatlan lények teremtették a Legfelsőbb Lénnyel együtt az univerzumot. Eközben a saját csapdájukba estek, és benne ragadtak az általuk teremtett dolgokban – mindenekelőtt az Emberben –, azaz az anyagban, energiában, térben és időben (angolul matter, energy, space és time – MEST, a fizikai univerzum), és még azt is elfelejtették, hogy ők voltak a teremtők. Így elvesztették a hatalmukat és a mindentudásukat, és sérülékeny emberi lényekké váltak. Azóta életről életre visszatérnek, más és más testeket elfoglalva. Mára a thetánok elfelejtették valódi szellemi identitásukat, és úgy hiszik magukról, hogy emberi testek. Tehát az Ember szellemi eredetű: egy test, egy elme és egy thetán együtt alkotja. Ez a tökéletes ember tökéletlenségbe hullásának gnosztikus változata, és a görög dráma transzponálása, ahol az istenek beavatkoznak az emberek ügyeibe, és csapdába esnek. Egy felszabadulás kell, hogy véget vessen az életek egymásra következésének. A Szcientológia célja, hogy az embert közel juttassa a thetán eredeti állapotához."
A szcientológia kozmológiai elképzelése a többi nagy vallás elképzeléséhez áll közel, mivel fontos számára a lélek jelenlétének magyarázata. Ehhez hozza be a thetánok fogalmát, ami a rendszer örök, és eredeti formájában az anyagi világtól független eleme. Az energiatér-elmélettel összehasonlítva egyből szembetűnő a hasonlóság az örök és végtelen energia elképzelésével, ahol ugyanúgy megjelenik az idő fogalmának hiánya, és az anyagi világ létrehozásában betöltött szerepét tekintve azonos vele. A szcientológia az energia fogalmát másként, kizárólag az anyagi világ részeként értelmezi (MEST - anyag, energia, tér, idő), így az összehasonlítás kicsit sántít, de a folyamat szempontjából mégis fennáll az egyezés. Komoly különbség azonban, hogy a thetánok révén a szcientológia az anyagnak plusz tartalmat ad, amivel az emberi lélek jelenlétét próbálja megmagyarázni, és az anyag folytonos körforgásának részévé teszi a lélekvándorlást is. Másik különbség, hogy a lelkeket tömeg és tér nélkülinek tartja, míg az energiatér-elmélet pont abból indul ki, hogy az energia feszíti szét a teret, és tömege van, bár a műszereinkkel ez nem mérhető, de gravitációs hatását sötét anyagként tapasztaljuk. Ennek egy másik bizonyítéka, hogy a belőle létrejött anyagnak is van tömege. A tér anyagi világra korlátozott értelmezése adja a tér hiányának felételezését is, miközben az energiatér-elméletben a tér is örökké létező. További eltérés az anyagi világ teremtése, ahol megjelenik a "Legfelsőbb Lény", hasonlóan más vallások istenéhez. Az energiatér-elmélet ezt fizikai alapon, a tér anomáliáival magyarázza.
Az előzőnél talán többet várhatunk a titkos társaságok kozmológiai elképzeléseitől, hisz a ma is élő, aktív tagsággal rendelkező társaságokban korunk leghíresebb tudósai is jelen lehetnek, akik a tudomány legújabb eredményeivel gazdagíthatják azt a bizonyos "titkos" tudást, de véleményem szerint az ezeket a társaságokat átható hermetizmus kizárja a progresszív nézetek befogadását, vagy azokat kizárólag csak a legmagasabb szinten lévő beavatottjai számára teszi elérhetővé, így nyilvánosan soha nem jelenik meg.
A módszerek hasonlósága miatt valószínű, hogy ezek a társaságok a tudományt és a tudományos ismeretterjesztést is alakítják. Az előző cikkemben írtam a Mars meghódításáról. Ha az elit nyíltan kimondaná, hogy nem az élet után kutatunk, hanem a bányászati lehetőségeinket mérjük fel, vagy senkit nem telepítünk át szükség esetén, legfeljebb magunkat mentjük, benneteket pedig hagyunk elpusztulni, akkor nem tehetnék meg, hogy közpénzekből finanszírozzák mindezt. Ezért a legjobb sötétségben és teljes bizonytalanságban tartani az embereket, ami a tudományra is jellemző. Például a részecskefizika standard modellje minden erőforrást az anyag megjelenési formáinak megismerésére és nevesítésére fordít, de többek között képtelen megmagyarázni a gravitáció lényegét vagy a sötét anyag jelenlétét, miközben az energiatér-elméletnek ezek alapvető kiindulási pontjai és egy energiaszemléletű fizikával a fenti anyagi formák sokkal egyszerűbben kategorizálhatók lennének.
Ugyanez jellemző a jelenlegi számtalan kozmológiai modellre, köztük az uralkodó ősrobbanás-elméletre is. Évtizedek óta elfogadott és tanított nézet, bár inkább csak a világegyetem tágulásából származó feltételezés, meggyőző bizonyítékok nélkül, és napjainkra egyre inkább nyilvánvalóvá vált a tarthatatlansága. Az energiatér-elmélet alapján is cáfolható.
A kiindulási alap itt egy zárt rendszer, ami egy szingularitásból robbant ki, létrehozva az univerzumot, annak anyagát és terét, ami azóta is tágul, sőt - a legújabb kutatási eredmények szerint - egyre gyorsabban tágul. Az univerzum határán túl viszont nem létezik semmi. Mivel egy zárt rendszer kiterjedése arányos a benne lévő energiával, ezért egy kiterjedés nélküli rendszernek nem lehet energiája, kivéve azt az elméleti lehetőséget, ha egy meglévő kiterjedt tér összes energiáját minden határon túl sűrítjük. De az ősrobbanásnál ez a teremtés pillanata, így ezt az elméleti lehetőséget is ki lehet zárni. Vagyis a semmiből nem jöhet létre minden, ezért az ősrobbanás-elmélet valószínűleg tévedés. Az energiatér-elmélet feltételezi az örök és végtelen energia létét, ami nyugalmi állapotában szétfeszíti a teret, tökéletes vákuumot képezve. A teret alkotó energiából jön létre az anyag a tér anomáliái mentén.
Egy következő cikkben szeretném elmondani az ősrobbanással kapcsolatos kételyeimet, majd egy további cikkben sorra veszem azokat a jelenségeket, melyeket az ősrobbanás-elmélet bizonyítékának tartanak.
