Feltételezésem szerint, a világegyetem léte és az anyagi világ keletkezése két különböző dolog. A kettőnek annyi köze van egymáshoz, hogy az anyagi világ a világegyetem energiájából jön létre, mivel a világegyetem alapja az örök és végtelen energia. Ez az energia feszíti szét a teret, nyugalmi állapotában egy végtelen vákuumteret alkot. A tudomány mai állása szerint ez a vákuumtér az űr, ami ürességet, vagyis anyag nélküli teret jelent, miközben azt gondolom, hogy ez a tér egyáltalán nem üres, hanem tele van energiával, mivel nélküle maga a tér sem létezhetne.
A tudományos szemléletmód azonban csak anyag jelenlétében képes értelmezni a teret, mint testek közötti háromdimenziós távolságot, illetve Einstein óta az idődimenzióval kibővített téridőt. A húrelmélet ezt további dimenziókkal egészítette ki, mivel csak így volt képes leírni a szubatomi részecskék kiterjedését. Véleményem szerint, ha elvetnénk a jelenlegi anyagközpontú fizikát, és egy energiaközpontú fizikára térnénk át, máris érthetőbb és egyszerűbben leírható lenne a tér energiájából létrejövő anyag.
Ez az anyagkeletkezés ellentmond az entrópianövekedés elvének, ami vákuum esetén eléri az entrópiamaximumot, ahonnan zárt rendszer nem térhet vissza, vagyis elvileg az energia nem alakulhatna anyaggá. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy a térben anomáliák vannak. Megfigyeltek tértörést, amit kozmikus húrnak neveztek, nagyobb testek közelében jelentős térgörbületet, ami fekete lyukak környezetében olyan mértékű tércsavarodást eredményezhet, hogy elméletileg akár féreglyukká is alakulhat, amivel összeköthet két, eredetileg távoli térrészt. Anyag körül a tér eleve torzul, megnyúlik, mivel az anyag jóval kisebb térrészt foglal el, mint a nyugalmi energia, amiből létrejött. Az energiatér emellett közegként is viselkedik, az anyag bomlásakor felszabaduló energia információját továbbítja hullámként, ami a tér hullámzását okozza, és ebből a vákuumfluktuációnak nevezett jelenségből is keletkezik anyag. A megfigyelések szerint a világegyetemben az anyag jelenleg 4,6 %-os arányt tesz ki (a többi sötét energia és sötét anyag), de a világító anyag csupán 0,1 %-ot. Ez az arány nagyon alacsony, mégis az anyagközpontú fizika ezt tekinti a tudomány alapjának. Ezért is gondolom, hogy át kellene térnünk egy energiaközpontú gondolkodásra.
Vagyis van az örök és végtelen energia, és benne a véges, állandóan változó, körforgásban lévő anyagi világ. Az utóbbi a tér anomáliáiban jön létre, de jelentős mennyiségben csak hatalmas erők révén keletkezhet, mivel az energiát az entrópiamaximumból kell kimozdítaniuk. Vélhetően egy ilyen esemény volt az ősrobbanásnak nevezett anyagkeletkezés is. Ezért vagy el kell vetnünk, hogy a világegyetem zárt rendszer, vagy végtelen energia esetén nem érvényes az entrópiamaximum-elve. Hogy megérthessük az anyagkeletkezés forrását, érdemes megnézni a világegyetem anyageloszlását. Azt tapasztaljuk, hogy az anyag fraktál-szerűen, úgynevezett filamentek mentén rendeződik a térben, ahogy az a fenti képen is látható.
Ha egy Földi példával szeretném szemléltetni az anyagi világ keletkezésének eloszlását és feltételezhető okát, akkor leginkább a földrengések gyakorisági eloszlását lehetne felhozni, melyek a tektonikus lemezek találkozási pontjainál a legintenzívebbek. Vagyis elsősorban a töredezett földkéreg elmozdulása, összeütközése, torzulása váltja ki azokat. Közöttük nagyobb, kvázi földrengésmentes területek találhatóak, hasonlóan a világegyetem szerkezetéhez, ahol szintén nagyobb, szinte anyagmentes térrészeket találtak a megfigyelések során.
Feltételezésem szerint, a vákuumtér deformációja jelen van a teljes világegyetemben, ez okozza azokat a tértöréseket, amelyek mentén létrejön az anyag. Ez a folyamat időről-időre megismétlődhet. Szerintem, az ősrobbanásnak nevezett esemény is egy ilyen jelentős anyagkeletkezési esemény volt, ami a környezetünkben lévő anyagi világot létrehozta.
A legújabb megfigyelések megerősítették, hogy a galaxishalmazok nem önálló egységek, hanem úgynevezett szuperhalmazokhoz tartoznak. Ha saját példánkat vesszük, akkor tudjuk, hogy a Lokális Csoportot a Tejútrendszer, az Androméda-galaxis, és a főleg köréjük csoportosuló kisebb galaxisok alkotják. De a Lokális Csoport is része a Laniakea-szuperhalmaznak, illetve az is kapcsolódik más halmazokhoz. A Lokális Csoport a Laniakea-szuperhalmazon belül a Virgo-halmazban helyezkedik el, ami a rendszer egyik oldalága: https://hu.wikipedia.org/wiki/Laniakea_szuperhalmaz
A fentiek alapján azt gondolom, hogy az „ős”robbanás a Világegyetem keletkezésének nem lehet kiindulópontja, csak mint az anyagi világ kialakulásának egy eseménye jöhet számításba.
