Kép: csillagok kialakulása az Orion-ködben
A kozmológiai állandó az általános relativitáselméletben az Einstein-egyenletekben megjelenő állandó. Jelentése az űr energiasűrűsége, más néven vákuum-energia. Jele: Λ (lambda).
Véleményem szerint a kozmológiai állandóra, vagyis a tér energiájának figyelembe vételére szükség van a világegyetem leírásához. Az energiatér-elmélet újdonsága a korábbi és jelenlegi modellekhez képest, hogy egy állandó tömegű univerzumot feltételez, amelynek az energia az alapja, és ebből vezet le mindent. A teret végtelen energia feszíti szét, ami időtől független, ezért öröktől fogva létezik. Az anyag szintén energia, a tér energiájának sűrűsödése révén keletkezik. Ebből következik, ha nő az univerzum anyagának tömege, ezzel megegyező mértékben csökken az energiáé, miközben arányosan nő a tér torzulása is. A gravitáció nem más, mint a torzult tér kiegyenlítődési kényszere. Ha az anyag visszaalakul energiává, azzal csökken az anyag tömege, ugyanennyivel nő az energiáé, és arányosan csökken az anyag körüli tér torzulása, vagyis a gravitáció.
Ennek egy másik fontos következménye, hogy olyan környezetben, ahol az anyag bomlása van túlsúlyban, az energia felszabadulás az anyag körül folyamatosan növeli a teret, ami olyan hatást kelt, mintha az univerzum tágulna, és mivel ez a hatás összeadódik, ezért minél több anyag van a megfigyelő és egy távoli anyag között, ez a tágulás egyre gyorsabbnak tűnik.
A kozmológiai állandó hívei a sötét energia magyarázatát vélik megtalálni benne. A kapcsolat talán ennél is egyszerűbb, mert az energiatér-elmélet a tér energiáját a sötét energiával azonosítja. Ez az energia láthatatlan, mert a mai napig az űrt ürességnek gondolják, miközben energia feszíti szét és tömege is van, de a műszereink számára láthatatlan, mert csak anyagi formájában vagyunk képesek mérni. Pedig ez a tömeg nem más, mint ami a sötét anyag gravitációs hatását okozza.
Egy másik érdekes kérdés ennek az energiának az egységnyi mennyisége, amit az anyagot elhagyó energiaegységként fotonnak hívunk. Újabb feltételezések szerint a fotonnak van tömege, illetve hullámtermészete mellett részecskeként is viselkedik, de az energitér-elmélet szerint ezek egyike sem lehetséges. A kvantum valami mérhetőnek az alapegysége, ezért az energiatér kvantumát nehéz értelmezni, mivel a tér egységnyi energiája nyugalmi állapotában nem érzékelhető, így nem mérhető, de biztosan van tömege, mivel anyagi formájában is van mérhető tömege. Ha ez az energiamennyiség fotonként felszabadul az anyagból, akkor az anyag körüli energiatérnek ütközik és elnyelődik benne, de energiájának információja továbbterjed az energiatérben elektromágneses hullámként, ezért kizárólag hullámtermészete van, és nincs tömege, mivel az a tömeg már elnyelődött az anyag körüli energiatérben. Amit jelenleg részecskének gondolunk, az kizárólag valamilyen akadálynál bekövetkező folyamat, amikor a hullám nekiütközik, de mivel nem képes továbbhaladni, ezért vagy az akadály anyagának adja át az energia információját, így növelve annak energiaszintjét, vagy az akadály körüli energiatérnek adja át az energia információját, és az így aktivált energiatérből teremt anyagot, aminek újra lesz tömege. Ez az anyag nem ugyanaz, mint ami korábban felszabadult, de ha az elektromágneses hullám útja akadálytalan volt odáig, akkor vele megegyező. Ennek egyik érdekes következménye a teleportálás lehetősége, amit egy másik cikkben fejtek ki bővebben.